Antonio saját bevallása szerint nem kifejező kutyaszemeivel igyekszik elcsábítani a kiszemelt nőneműt, és még csak nem is édes-bús melódiával dalolja le választottjáról a bugyit, hanem a humorérzékre alapoz. „Ha el akarsz csábítani egy nőt, nevettesd meg. Ha ez sikerült, már félig meg is hódítottad.” Ráadásul nem is akármilyen mezei humort alkalmaz, hanem rögtön a legkifinomultabb formáját. Szerinte ugyanis a humor egyenlő az iróniával, az pedig maga az intelligencia.

A csábítás másik alapvető eleme a természetes vonzerő, ami szerinte abból fakad, hogy a csábításra törő férfiember nem mutatja másnak, többnek magát: „Én csak saját magamat adom, amennyire lehetséges. Az első találkozások két ember között arról szólnak, hogy megpróbálják megszerettetni magukat, amikor sokan abba a hibába esnek, hogy megpróbálják jobbnak mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Én inkább megpróbálom önmagam adni, és elfogadtatni azt, amilyen vagyok.”

Persze, nem is Antonio Banderasról beszélnénk, ha a tradicionális udvarlás elemei elmaradnának. Egy klasszikus randevúba szerinte beletartozik a romantikus vacsora is, amit ő maga készítene el választottjának. Valószínűleg valamilyen halételt készítene minőségi alapanyagból, például kardhalból vagy lazacból. Hagymaágyra fektetné a halat, meglocsolná egy kevés extraszűz olívolajjal, enyhén sózná, és egy kevés rozmaringgal ízesítené. Lefedve, lassú tűzön sütné, hogy igazán ízletes legyen. Persze, ha romantikus vacsoráról van szó, elmaradhatatlan a bor, amiből nagy valószínűséggel vöröset választana.

Ennek ismeretében érthető, hogy Melanie Griffith miért nem riad vissza a szélsőséges eszközöktől sem, hogy megtartsa a férjét.