Én jobb szakmát választottam, könnyen feljutottam a ranglétrán. Kitartóan készültem fel esténként a következő napra, szem előtt tartva, hogy legyen egy szép saját otthonunk. Teherbe estem, a babát megtartottuk, és hitellel kiegészülve vettünk egy kis lakást. Nyögtük a hitelt, és a baba költségeit. Imádtuk az új saját otthonunkat, ahol hárman laktunk. A kislányunk az apjára ütött, a szerelem még inkább úrrá lett rajtam. A kislányom 2 éves volt, amikor újra terhes lettem. Otthonról dolgoztam, mivel veszélyeztetett lettem. A férjem helyettem ment el bevásárolni, vitte a lányunkat a játszótérre, mindent ő intézett. Én a hivatali papírok fölött görnyedtem hétfőtől vasárnapig, és adtam a pénzt gyerekruhára, a háztartásra, az élelemre, a rezsire, mindenre. Hálát adtam a sorsomnak, hogy van családom, hamarosan két gyermekem, imádnivaló férjem, saját lakásunk, és egy munkahelyem, ahol jól megfizetnek, amiből a családomat fenn tudom tartani. A kicsi megszületése után kinőttük a lakást, egy nagyobb lakást kerestünk. A férjem ötlete volt, hogy jobb lesz a gyerekeknek, ha családi házba mennénk, ahol a kertben tudnak játszani. A hitelt még nyögtük. A lakásunkat rosszul tudtuk eladni, nagyobb hitelt kellett felvennem. A munkahelyemen álltam a sarat, közben a férjem otthon volt a kicsikkel. Éreztem az irodában, hogy a hátam mögött várják, hogy otthon maradjak, és megüresedjen a székem, és a fizetésem másé legyen. Napi 14 - 16 órákat dolgoztam. Közben a férjem dicsérte, milyen jó helyre költöztünk, sok a családos szomszéd. Örültem, hogy jó környezetben van és a gyerekeknek is van kivel játszaniuk.

Nem vettem észre, amit látnom kellett volna.

Mikor haza értem, üres volt a ház. A gyerekek aludtak, és a férjem is. Arra hivatkozott, hogy kimerült a két gyerek mellett.

Mikor már nagyobbak voltak a lányaim, megpróbáltam feldobni a házaséletünket, kivettem két hét szabadságot, és elvittem a férjemet nyaralni. Előtte rendszeresen tornáztam, a rendszeres ülőmunkában jó pár kilót felszedtem. A régi fürdőruhám nem jött rám. Észre sem vettem, hogy szétfolytam. A tervem az volt, hogy a tengerpart és csak mi. A gyerekeket a szüleimnél hagytuk. Szerettem volna azt megélni, ami a szüleim kis szobájában volt közöttünk. Teltek a napok, a tűz közöttünk éledezett, összebujtunk. A testiség mellett hiányzott, hogy beszélgessünk a férjemmel, de a gyerekeken kívül semmi más közös témánk nem akadt. Próbáltam itthon is a kedvében járni. Fűztem, menjünk el moziba, színházba. Elzárkózott. Én csak dolgozzak, nehogy a lányaink bármiben is hiányt szenvedjenek.

Néha átmentünk a szomszédokhoz, ez volt a kikapcsolódásunk hétvégenként. A férjem feltűnően otthonosan mozgott a szomszédoknál. Normálisnak gondoltam, a lányokkal gyakran átlátogattak egymáshoz, ahogy a szomszédok is a mi házunkba.

Az esték a nyaralás után is üres házzal fogadtak. A férjem aludt mire hazaértem.

Egyik este egy pohár borral a kezemben a telefonja csipogott, hogy le fog merülni, kezembe vettem, hogy töltőre teszem. Valamit megnyomhattam, az üzenetek nyíltak meg rajta, és az egyik szomszédnő nevével több sikamlós, érzelmes üzenet villódzott a szemem előtt. A dátumokat végig pörgettem, évek óta tartott közöttük a titkos viszony.    

Úristen, de vak voltam!

Ezért volt, hogy hozzám sem nyúlt, hogy idegenként éltünk egymás mellett, és minden, ami évek alatt kialakult, ennek a titkos kapcsolatnak a hozama volt.

A nő még csak nem is volt különösen csinos. Ma sem értem miért éppen ő.

A férjemet reggel kipenderítettem a házból, még mielőtt a lányaink felébredetek volna. Magyarázkodott, ígérgetett, hogy félreértettem az egészet, és ezt nem is neki akarta írni a nő. Ő csak megszánta, azért válaszolt neki. De ennél több nem történt közöttük. Miközben pakoltam be a férjem ruháit az éjszakai órákban, találtam rajta idegen hajszálat. Nem volt kétségem. Az üzenetek között szemet szúrt egy köszönő sor, amelyben egy nyakláncot köszönt meg a férjemnek, ami kiválóan passzol a szintén a férjemtől kapott fülbevalóhoz. Én napi 14 órázok, ő meg más nőnek vesz ékszert?! A leggyalázatosabb az volt, hogy a lányainkra hivatkozva csapolta meg a bankszámlánkat.

Undorodtam tőle.

Életemben először kényszer szabadságoltam magam. Idegösszeomlásom lett. Pszichológushoz jártam, és antidepresszánst szedtem.

A férjem üzenetekkel bombázott, hogy bocsássak meg neki. Eszem ágában sem volt! Aztán az ügyvédjét uszította rám. A ház árának a felét kérte. Az ügyvédem mindent elkövetett, hogy ne kapja meg a ház árának a felét, végül egy lakást vettem neki, megint hitellel. A szüleim sokat segítettek a lányaim nevelésében. Az ő támogatásuk nélkül nem is tudom mi lett volna velünk.

5 évig  kínlódtam, álmodtam a volt férjemmel, akitől sikerült elválnom. A pszichológus nem csökkentette a gyógyszer adagomat. A garázsom és a munkahelyem parkolója közötti utat bírtam megtenni autóval. Mindenhol féltem, rettegtem. Emberek közé nem jártam. A lányaimmal töltöttem minden szabadidőmet. Munkahelyemen kevesebbet vállaltam. A lányaim unszoltak, menjünk új ruhát venni, a régiek nagymamásak. Elvittek fodrászhoz, és új nőt varázsoltak belőlem.

Ők találtak rád, drága Kornélia. Tudom, meglepődtél, hogy a nagyobbik lányom hívott fel, és egyeztetett veled időpontot.

Talán másoknak tanulságul szolgál az én történetem. A férjem sikkasztott, megcsalt, én mégis a szépre emlékezem.

Ha nem kapom rajta, akkor ma nem lennék az a nő, aki mellette sosem lettem volna.

Kornélia, veled a terápia olyan szárnyalást hozott az életembe, amiről már lemondtam. A bennem kialakult űrt betöltötted. Hitet adtál, és erőt. Olyan lendülettel ragadtál ki az önsajnálatból, ami mai napig tart. Elhagytam a gyógyszert. A házamat átdekoráltattam, és általad, Kornélia, megtanultam élni.

A nagy nyomás alatt elfelejtettem, miért is tanultam, mi volt a célom. Amikor mindenem meg lett, bedarált maga alá a verkli.

Kornélia, életem végéig hálás leszek, hogy megmutattad azt az utat, amire vágytam, és amit most már a te segítségeddel megélek.   

Elmondhatom, Tóth Kornélia az a személy, aki valóban a segítségemre tudott lenni a legnagyobb bánatomat, a legmélyebb csalódottságomat feldolgozni, a házasságom érzelmi lezárásában a legjobb szakember, tanító.

Hálás vagyok:

Enikő 45 éves