Tóth Kornélia, az irodavezető fogadott, sokáig beszélgettünk a helyzetemről, majd úgy döntöttem, adok egy esélyt magamnak a társkereső irodán keresztül. Rendszeresen keresgéltem, volt is rövid ismerkedés, de az "igazi" csak nem jött el. Több hölgytaggal beszéltem telefonon, de valamiért mindig abba maradt még a személyes találkozó előtt a kapcsolat. Lehet, nem voltam elég rámenős, nem volt sok tapasztalatom, mikor illik megkérdezni egy hölgytől, hogy mikor találkozhatunk? Kornélia mondta: "soha nem szabad föladni!" Letelt az első év, azt éreztem, föladom. Ekkor ismét volt egy e-mailes tagajánlás. Kornélia fölhívta a figyelmem egy hölgyre, aki a fénykép alapján nem igazán tetszett, de ő úgy gondolta, pontosan olyan stílusú, gondolkodású a hölgy, aki az én beállítottságomnak jó lenne. Kételkedve fogadtam ezt a "megérzést", majd 2 hét múlva fölvettem vele a kapcsolatot. Már az első beszélgetés alapján szimpatizáltunk egymással, de nem találkoztunk azonnal, eltelt 3 hét, amikor ez megtörtént, majd körülbelül 2 hónap sok-sok beszélgetés és találkozás, és egymás megismerése után lettünk teljesen tisztába érzéseinkkel. Olyan sokat csalódott már, hogy nem is mert arra gondolni, hogy tényleg lesz egy "igazi, testi-lelki társa". Nekem viszont ez annyira szimpatikus volt, hogy "jó volt várni rá". Azóta is együtt vagyunk, csodálatos érzés, megtaláltuk egymást, az "igazit". Csak azt tudom üzenni, minden társkeresőnek, "ne adjátok föl!", kell a segítség is ahhoz, hogy az ember kitartó legyen, bízzatok úgy az irodavezetőtökben, ahogy én tudtam bízni és higgyetek a "megérzéseikben", érdemes. 
Ezúton is köszönöm a segítségét és a biztatást Tóth Kornéliának.

János 36 éves